Sziasztok!
most teljesmértrékben a teljesség igénye nélkül írok,mind a címzett lista mind az írásmód, tartalom értelmében, ellenben biztos sok helyesírási hibával,mert ez sohse ment..mindegy
Najó, megpróbálok legalább nagybetűket használni, ott, ahol kell, csak sietek :). Szóval eddig nem tűnik olyan veszedelmes városnak,mint, ahogy ezt minálunnk otthon hiszik. Persze megnéznek páran, de azért marhára nem érdeklem az egész várost. Itt is vannak sokan ilyen olyan kis rucikba , nem én vagyok egyedül, akinek a válla látható :). Sőt, mindenki marha extravagáns, divatos, egy kis egér vagyok mellettük.
Szóval reptérről a srác munkahelyére mentem, felüljárón átvitte gy bácsi a 30kg-mat.
A Srác jófej volt. Vicces volt, h istanbuli első órámban 3 török férfival ültem egy irodában és sütit ettem. :D Ők mind fizikóterapeuták.
Az estét két törökkel és egy amerikai lánnyal töltöttem, ebből kettővel laktam máig együtt.
Fizikoterapiáztunk a nappaliban , aztán elmentünk vacsizni, TEÁZNI,( sör helyett, khm..).
Én csak ma tértem magamhoz , mert úgy utaztam ki, h két órát aludtam mamáéknál az út előtt.
Szóval másnap nem sokra jutottam, mert az egész napom arról szólt, h próbáltam török sim kártyát venni, s aztat működtetni. Mindenhonnan MÁSHOVA küldtek, mindegy még az utazgatást élveztem is, csak...Nos még várok,h Ankarában engedélyezzék, h használhassam a saját telóm.......
Kettes számú, amikor az utcán sétálva tuc-tuc zenét , keresem, hol a buli, s akkor látom, h egy félreeső sarokba le van cseszve egy kő, amibe hangszóró van beépítve. ennyi.csak úgy önmagában.
Még otton, uitolsó éjjel lebeszéltem egy magyar lánnyal, h szerdától nála lehetek, a szálak bonyolultak , így ÁDÁM, csak, mikor ma kijött elém a lány,akkor realizáltam,h azErdichez jövök. Ez így elég vicces, mert én neki azért nem írtam ,mert nem akartam rátapadni,h huh,egyetlen ismerősöm, segíts mindenben, old meg a dolgaima...Hát most itt vagyok. Ő még nem :D
OKé, szóval a lényeg, h az én fostos angolom miatt, s az ő bonyolultságuk miatt bonyodalmas itt az ügyintézés. MOst csak egy példa: ...nem , inkább nem írom le..elképesztően bonyolult :D minden összefügg mindennel...
Ma voltam végre egyedül az európai oldalon. Komppal a Bosporuson. Ez nagyon menő érzés. :) Itt minden nap hajókázhatsz a tengeren...elmentem a sulimhoz,de még nem sokra juthattam ott se.
most teljesmértrékben a teljesség igénye nélkül írok,mind a címzett lista mind az írásmód, tartalom értelmében, ellenben biztos sok helyesírási hibával,mert ez sohse ment..mindegy
nagyon jót repültem, utána nem volt gond megtalálni a srácot, aki egy magyar lány lakótársának a barátja. mindenki segített a buszon, sokat beszélgettem egy török testvérpárral, egyértelműen megbízhatóak voltak, elmondták, h mi veszélyes és mi nem :)
Najó, megpróbálok legalább nagybetűket használni, ott, ahol kell, csak sietek :). Szóval eddig nem tűnik olyan veszedelmes városnak,mint, ahogy ezt minálunnk otthon hiszik. Persze megnéznek páran, de azért marhára nem érdeklem az egész várost. Itt is vannak sokan ilyen olyan kis rucikba , nem én vagyok egyedül, akinek a válla látható :). Sőt, mindenki marha extravagáns, divatos, egy kis egér vagyok mellettük.
Szóval reptérről a srác munkahelyére mentem, felüljárón átvitte gy bácsi a 30kg-mat.
A Srác jófej volt. Vicces volt, h istanbuli első órámban 3 török férfival ültem egy irodában és sütit ettem. :D Ők mind fizikóterapeuták.
Az estét két törökkel és egy amerikai lánnyal töltöttem, ebből kettővel laktam máig együtt.
Fizikoterapiáztunk a nappaliban , aztán elmentünk vacsizni, TEÁZNI,( sör helyett, khm..).
Én csak ma tértem magamhoz , mert úgy utaztam ki, h két órát aludtam mamáéknál az út előtt.
Szóval másnap nem sokra jutottam, mert az egész napom arról szólt, h próbáltam török sim kártyát venni, s aztat működtetni. Mindenhonnan MÁSHOVA küldtek, mindegy még az utazgatást élveztem is, csak...Nos még várok,h Ankarában engedélyezzék, h használhassam a saját telóm.......
EZÉRT aztán lakást még nem találtam, mert csak úgy tudok kommunikálni, h a laptopom előtt ülök. Nos, így nehéz megtalálni egymást valakivel istanbulban.
Egyet néztem meg eddg, holnap egy újat.
Az első napi két indokolatlan dolog az volt, amikor k. fáradtan azt hallom ez utcán, hogy
Az első napi két indokolatlan dolog az volt, amikor k. fáradtan azt hallom ez utcán, hogy
tü-tü-tü-tü
tü-tü-tü-tü
.....olyan volt, mintha az ágyamban lennék, szólna az ébresztőm, de realizálnom kellet, h az utcán vagyok, s mellettem valagnyi vekkert árulnak.Kettes számú, amikor az utcán sétálva tuc-tuc zenét , keresem, hol a buli, s akkor látom, h egy félreeső sarokba le van cseszve egy kő, amibe hangszóró van beépítve. ennyi.csak úgy önmagában.
Még otton, uitolsó éjjel lebeszéltem egy magyar lánnyal, h szerdától nála lehetek, a szálak bonyolultak , így ÁDÁM, csak, mikor ma kijött elém a lány,akkor realizáltam,h azErdichez jövök. Ez így elég vicces, mert én neki azért nem írtam ,mert nem akartam rátapadni,h huh,egyetlen ismerősöm, segíts mindenben, old meg a dolgaima...Hát most itt vagyok. Ő még nem :D
OKé, szóval a lényeg, h az én fostos angolom miatt, s az ő bonyolultságuk miatt bonyodalmas itt az ügyintézés. MOst csak egy példa: ...nem , inkább nem írom le..elképesztően bonyolult :D minden összefügg mindennel...
Ma voltam végre egyedül az európai oldalon. Komppal a Bosporuson. Ez nagyon menő érzés. :) Itt minden nap hajókázhatsz a tengeren...elmentem a sulimhoz,de még nem sokra juthattam ott se.
Itt tényleg folyamatosan történik valami. De folyamatosan. Ilyen dolog pl a közlekedés. Kb mindegy , h zöld van e vagy piros, mert zöldben is állandóan állnak az autók,annyian vannak, s olyankor nyugodtan át lehet kelni..
MInden , de minden üzlet előtt ki van alakítva a saját kis kávézó,teázó asztalkájuk, az utcán is tálcára tett teákkal mászkál egy egy férfi olykor. Nem tudom , ki rendelte és honnan...:)
Az utcán sok a kéregető kisgyerek, ma ketten annyira nem akartak lekopni, direkt úgy ugráltak,h nem tudtam haladni,s a kezembe hurcolt zacskó szőlőmet kilyukasztotta az egyik,belekapott a pimaszka. :)
Ma átjöttem a magyar lányhoz, mert ő tud segíteni egy két dologban, ahogy ideje engedni. Meg a török srác nagyon cuki volt csak kissé túl közvetlen,ezért inkább elejét vettem a dolgoknak.
MOst asszem ennyi. Igazából az van, h az intéznivalók miatt még nincs az az érzés, h igen, itt vagyok , szabad vagyok, nézelődni nem tudok még, mert a papírok járnak a fejemben, amiket be kell szerezni... hát ez van, ha az ember keletre megy... :)
MIllió csók mindenkinek!
Ma átjöttem a magyar lányhoz, mert ő tud segíteni egy két dologban, ahogy ideje engedni. Meg a török srác nagyon cuki volt csak kissé túl közvetlen,ezért inkább elejét vettem a dolgoknak.
MOst asszem ennyi. Igazából az van, h az intéznivalók miatt még nincs az az érzés, h igen, itt vagyok , szabad vagyok, nézelődni nem tudok még, mert a papírok járnak a fejemben, amiket be kell szerezni... hát ez van, ha az ember keletre megy... :)
MIllió csók mindenkinek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
béboris 2015.09.06. 13:13:48