Merhaba!

Ahogy ígértem, itt vagyok, s indulhatunk is keletre. Épp csak visszafele az időben, ez ám az utazás, több száz kilométert repülni, oda a messzi félsivatagba...Tessék felkészülni, a kaland indul, a nap forró, a levegő száraz, a teve cuki, a birka nyáj, a víz csillog, a motor robog, a szél suhog, a haj lobog, a szabadság elérhető...

https://www.youtube.com/watch?v=N9oq_IskRIg 

Nincs mese, nem lesz sok mese, mert az idő oly' gyorsan száll, tovatűnnek a szép ígéretek, s jómagam már új hajókban evezek.

Tegyünk annyit hozzá, hogy a habos torta kihagyhatatlan hozzávalója, s egyben a hab a tortán, Özseni/Eugénie, ahogy tetszik, az én drága jó cuki franciám. Szerintem nem teljesen norma! Mit gondoltok? :) 

Szóval E. munkatársával s bandájával repültünk a tündérkémények birodalmába, szippantani egy kis természetet, amire igen ki voltam már éhezve...,de mondjuk mikor nem.
Annyit had' említsek meg: ha teheted sohse válaszd az éjszakai buszt. 
A lehetőség príma: Több testrészem fájt utána, mint, ahány van. Azért talán mégis megérte, hogy kiderüljön, drága barátom, a teve, franciáéknál a Samu (chameau) névvel van megáldva, Óh, mily' találó! S, ha egyet tanácsolhatok arra az esetre, ha mégis oly' szerencsétlesnég ér, hogy egy éjszakai buszon találod magad: Sohse felejts a poggyászodban a boules guiés-t! (füldugi) Mert mire egy töröknek elmagyarázod, hogy francia létedre nem azért választottad az éjszakai buszt, hogy ottan bömböltetett török diszkót hallgass, hanem, hogy aludj egyet, úgy,hogy most legyen szíves megállni, mert a bulkiesz-em a poggyászomban maradt, s nem, köszönöm, nem kértem vizet, úgyhogy a villanyt se kell felcsapni óránként, mert még mindig csak egy dologra van szükségem, hogy aludhassak, tesekkürler, tesekkürler, merci,merci. Nagyon nevettem, ahogy Özsen álmosságtól lecsapott szemekkel puffogott. :)

Most jöjjön egy kis illusztráció, a mese tán folytatódik, de most kb először, amióta itt vagyok, szeretnék elaludni hajnal 3 előtt, úgyhogy mára ennyi.