Voltam még egy török esküvői bulin, Juditékkal, kis szűkkörű volt, de kedves volt mindenki itt is!
Tegnap elmentem az ART INTERNATIONAL-ra , ez egy kortásr kiállítás. Nagyon sok minden volt, élveztem, h kiállításozok, szeretnézek a világ művészetében.

Ma megint Lilláékkal sétáltam, egy nagyon kedves, szerény török fiú vezetgetett minket itt-ott, aki a Macar Kültür Merkezi-ben dolgozik, ahol Judit is. Egy török lány is csatlakozott hozzánk, mindketten építészetet tanulnak. Velük nagyon jól éreztem magam,
Egészen magam voltam, semmi agyalás, akarás. Ilyenkor az angol is sokkal jobban megy.

A leendő lakótársaimból csak egyet ismerek, meg egy másikat, aki el fog menni nemsoká, de picit tartok tőle, hogy ők mások. Ők inkább a minden este erasmus parti. Nekem ennél a beszélgetés, kutúra megismerés fontosabb.
De ők hívnak mindig, hogy menjek bulizni.

Eleinte az ember minden új társanak örül. Aztán, mikor már egy kicsit megérkezett, akkor elkezdi keresni, hogy mi az,ami tényleg ő, akik melllett saját maga, s nem pedig az egyedülléttől való menekülésből kialakított felszínes kapcsolatok.